Kétgyerekes Anyuka levele a pénzhajhászásról
Ez a szó kísért már napok óta, mióta megakadt rajta a szemem azon a blogon. Beférkőzte magát a gondolataim közé: ott volt, amikor a reggelit készítettem, ott volt, amikor a patikából a kocsi felé menet bosszankodtam, hogy újabban minden, amit vennék, hiánycikk, és ott volt, amikor fürdettük a fiúkat. Ott várt rám és kopogtatott, hogy tessen már velem zöld ágra vergődni! De hiába. Vannak dolgok, amiket az életbe’ nem fogok tudni megérteni. Például Kétgyerekes Anyuka levelét. Na jó, nem konkrétan a levelet, mert a szövegértés ilyen szinten még megy, hanem a levél mögöttesét. Persze elintézhetném az egészet annyival, hogy ez hülye, de úgy érzem, ennél itt többről van szó. Egy jelenségről, ami Kétgyerekes Anyuka levelében öltött testet.Ja, a blog. Nem mellékes a történetben a kontextus sem – nagyon nem, hiszen egy amolyan "mindennapi nyavalygásaink" típusú blogon, egy "lamentáljunk azon, hogy vajon mennyire muszájból hajtunk, valóban a megélhetés miatt vagy már zsigeri kényszerünkké vált a javak felhalmozása" típusú posztnál nyilván nem néztem volna nagyot, itt azonban csak pislogtam, hogy mivaaan??
Veres Csabika blogjáról van szó. A kisfiúéról, aki koraszülöttként jött világra, mindössze 1130 grammal, és aki születése óta semmit nem evett-ivott szájon keresztül. Csabika – ahogy a szerettei hívják: Harcoska – 3 éves és egy kis hátizsákkal közlekedik, ami azt a pumpát rejti, ami a gyomrába vezetett szondán át adagolja neki az ételt 24 órán keresztül.
Épeszű embernek már itt kezd gyanússá válni, egy ilyen szituációnál hogy jöhet a képbe a pénzhajhászás mint olyan, de haladjunk tovább… A blogot az édesanya írja (a kisfia nevében beszél – ennek helyességén, létjogosultságán el lehetne vitatkozni, de most fogadjuk el, hogy ő is csak úgy tesz, mint sok más anyuka, és ebbe kivételesen ne kössünk bele) és megszólalnak benne a családtagok is. A bejegyzések mentén rengeteg fotó, ilyen-olyan betűtípusok és színek váltakoznak, aminek ízlésességén megint csak el lehetne vitatkozni, de nem ezért vagyunk itt. Hanem hogy megértsük a „kétgyerekes anyukákat”. Hogy mi viszi rá őket, hogy ilyen leveleket írjanak. Hogy mégis milyen alapon formálnak maguknak jogot arra, hogy „figyelmeztessenek” egy ilyen rendkívül nehéz helyzetben lévő édesanyát, hogy felróják neki a kapzsiságot, amiért nem szégyelli újra és újra megszólítani az embereket, segítséget kérve a kisfiuk számára.
Csabikának nincs diagnózisa. Zárójelentése meg „papírja” van garmadával, csak épp diagnózisa nincs, ami segíthetné őt a gyógyulásban. Van viszont egy édesanyja, aki minden eszközt bevetve – ideértve a közösségi médiát is – próbált meg olyan orvost keresni, akinek már volt dolga hasonló esettel és sikeresen kezelte. Talált is valakit, illetve egy egész intézményt, ahol fogadnák Csabit – Spanyolországban. És most erre gyűjtenek. Hat hét múlva utazhatnának, de nincs miből. A tartalékaikat az elmúlt évek felemésztették, a folyamatos extra kiadások (házhoz kijáró gyógytornász, vitaminok, steril szerelések stb.) mellett nem tudnak félretenni. Egyre kétségbeesettebben kérik az embereket, hogy segítsenek. És ez bizony valamiért szúrja Kétgyerekes Anyuka szemét. Olyannyira, hogy szóvá is teszi – hisz állítása szerint nem ő az egyetlen, aki így gondolja -, nem is akárhogy: „ez gyomorforgató” – írja. Egy olyan kisfiú édesanyjának, akinek nap mint nap szó szerint forog a gyomra: vagy kihányja a tápszert vagy nem.
Pénzhajhászás… tényleg ennyire visszatetsző tud lenni egy kétségbeesett szülő igyekezete? És ha igen, tényleg nem lehet elmenni mellette szó nélkül? Tényleg nincs jobb dolguk az ilyen „kétgyerekes anyukáknak”, minthogy csupa jószándéktól vezérelve belerúgjanak egyet az ilyen nehéz sorsú családokba?
Kétgyermekes anyuka levelét itt olvashatjátok.
Jaj..ez most igen rosszul hangzik...már hogy ezen agyalsz...szerintem az a két gyerekes anyuka valszínűleg soha nem került ilyen vagy hasonló helyzetbe, de nem gondolnám, hogy egy ilyen rosszindulatú levéllel foglalkozni kéne...Szerintem az valahol emberi butaság, inteligencia hiánya, hogy egy amúgy is esendőbe segítség helyett belerúgunk...Ne haragudj, de én úgy érzem esendők vagytok akiknek igen is segítségre van szüksége...Jó hogy le mered írni,igen is le kell írni, hogy akinek módja van az tudjon segíteni és remélem sikerül meggyógyulnia a kisfiatoknak!Szerintem rohadtul nem számít mit gondol egy ember, sokan vagyunk akik szurkolnak, hogy sikerüljön!Részemről (szintén kétgyerekes anyukaként) egy másodpercre se jutott eszembe, hogy pénzt hajhásztok, azt gondolom...Azt hiszem másik kétgyerekes anyukának fejlesztenie kellene az empáta érzékét..mert konvergál a nulla felé...Te nem engedheted meg azt, hogy egy ilyen levél letörjön a kitartásotokból, fontos, hogy küzdjetek tovább azért a gyönyörá gyerekért!Ennyi!Ne foglalkozz az "energiavámpírokkal"!
VálaszTörlésSzia!Köszönöm a biztatást,és rájöttem,hogy aki elindít egy ilyen harcot,az előbb vagy utóbb kap hideget-meleget:Majd megtanuljuk tolerálni.
VálaszTörlésszilvi&Csabika