MINDEN RÓLAM:
.Harcoska, 2011. április 20., 9:39.Veres Csabika vagyok volt koraszülött kisfiú,2008.március. 18.-án születtem, az I sz.női klinikán, súlyos toxémia miatt kellett előbb világra jönnöm, születési súlyom 1130g,37 cm. hosszú voltam. Koraszülöttségem mellett sajnos komoly probléma volt, hogy nagyfokú hiátus herniám ill. refluxom volt, ami miatt a táplálásom megkezdése igen nehéz volt, szinte lehetetlen, emiatt, teljesen leszoktam az evésről. Anyukám otthon orrszondán keresztűl etett.emellett. 2008.május 25.-e óta az I sz.gyermekklinika gondozása alatt állok, az ottani orvosok próbálkoztak megoldani a betegségeimet.2008, novemberében megműtöttek hiátusszal,ill.fundoplikáció,bélösszenövés,vakbélkivétel,stb.….de sajnos szájon át nem ettem.
Súlyom még mindig csak 3000g körül mozgott, sok súlyos szepszisen keresztülmentem, ill. betegségeken. Ekkor fél évet töltöttünk bent a csecsemőosztályon, ahol már tpn-el is próbálkoztak, hátha hízok.2009 februárjában ismét műtét, gasztrosztómát kaptam a gyomromba, azon kezdtek el táplálni, speciális Neocate tápszerrel, mivel lactóz, fruktóz, stb… allergiáim is voltak. Egyéves szültés napomra végre hazamehettem testvéreimhez, Balázshoz (18 éves), és Szabolcshoz (7 éves), akik eddig szinte nem is ismertek, mozgásom csak a hanyattfekvésből állt, de a macis zenélőt imádtam az ágyam felett.
A folyamatos szondatáplálás jó volt, híztam is szép lassacskán tőle, de azért mindig volt valami, ami miatt a kórházat nem felejthettem el.
2009 nyarán megint beköltöztünk, mert ekkorra a refluxom lett olyan nagyfokú, hogy meg kellett műteni, ez a műtét 5 órán át tartott, és sajnos gépen hoztak ki a műtőből az intenzív osztályra, de mivel én egy Harcos vagyok rögtön le tudtak venni róla. Miután a csecsemőosztályon gyógyulgattam, végre sikerült hasra fordulnom, megint tanultam valamit, viszont az evés szóba se jöhetett, nem kell, nem akarom! Ez az, amire senki nem tudott választ adni pontosan, vagyis voltak találgatások, és az endoszkópia alátámasztotta, hogy a nyelőcsövem, illetve a bélrendszerem teljeses anatómiai eltérésben van. Hetekkel később az is kiderült, hogy a reflux műtét nem sikerült, rengeteget hánytam még mindig,bólusban nem lehetett tápot benyomni,úgyhogy maradt a folyamatos táplálás,ami a pumpához kötött minket. Sétálni, ha lementünk,ill.bárhová ,olyankor én nem tudtam enni,a reflux miatt sokszor volt felsőléguti megbetegedésem,amitől még többször hánytam,olykor emésztett vért. Ilyenkor be a klinikára a pocakomat pihentetni, addig infúziót kaptam, mondanom se kell vénáim teljesen elfogytak és regenerálódni se tudtak, a centrálra se volt már nagy esély. Így telt el ez az év, súlyom 8500g, hosszúságom72cm volt.
2010-ben még mindig nem akartam enni, se inni hiába vizsgálgattak, úgyhogy újabb műtét a reflux miatt egy jejunális szonda a vékonybélbe, ez a műtét már nagyon megviselt mind lelkileg, mind testileg, nehezen gyógyultam. Ekkor már elindultam, de sétálni se akartam, hiányoztak a tesók, az otthonom, és még egy súlyos fertőzést is összeszedtem, a nyarat a klinikán töltöttem. Igaz a kórházban már a portások is névről ismertek, nem hogy a doktorok mégsem ez az otthonom, de eddigi életem háromnegyed részét itt töltöttem. Anyukám mindig mellettem van, így a testvéreimnek igen nehéz, de mi együtt „üzemelünk”, ahogy anya mondja.
Ja! És amit el ne felejtsek, anyuék interneten láttak olyan pici pumpát, amit hátizsákban lehet hordani és így nem kell húzni magam után az infúziós állványt, persze ezt itthon nem ismerik a tengerentúlról érkezett, azóta szabadon mehetek.
Idén 2011-ben már a belgyógyászaton kezelnek, ismét nekifogtak felgöngyölíteni a szálakat pontosan mi is az én betegségem, diagnózisom, sajnos a súlyom 10 kg,87 cm magas vagyok, nem járhatok közösségbe, hisz nincs kialakulva az immunrendszerem, így most már a fejlesztők is hozzánk járnak, mert nagyon le vagyok maradva, mind mozgásban, izomzatban és igaz hogy elkezdtem beszélni, de értelmileg is fejleszteni kell.
A legutolsó kórházi vizsgálatnál kiderült, hogy a veséim kisebbek most ennek is folyik a kivizsgálása, viszont végre eljutottam az állatkertbe, ami nagyon tetszett, főleg a kisgorilla bébi
.Harcoska, 2011. április 20., 9:39.Veres Csabika vagyok volt koraszülött kisfiú,2008.március. 18.-án születtem, az I sz.női klinikán, súlyos toxémia miatt kellett előbb világra jönnöm, születési súlyom 1130g,37 cm. hosszú voltam. Koraszülöttségem mellett sajnos komoly probléma volt, hogy nagyfokú hiátus herniám ill. refluxom volt, ami miatt a táplálásom megkezdése igen nehéz volt, szinte lehetetlen, emiatt, teljesen leszoktam az evésről. Anyukám otthon orrszondán keresztűl etett.emellett. 2008.május 25.-e óta az I sz.gyermekklinika gondozása alatt állok, az ottani orvosok próbálkoztak megoldani a betegségeimet.2008, novemberében megműtöttek hiátusszal,ill.fundoplikáció,bélösszenövés,vakbélkivétel,stb.….de sajnos szájon át nem ettem.
Súlyom még mindig csak 3000g körül mozgott, sok súlyos szepszisen keresztülmentem, ill. betegségeken. Ekkor fél évet töltöttünk bent a csecsemőosztályon, ahol már tpn-el is próbálkoztak, hátha hízok.2009 februárjában ismét műtét, gasztrosztómát kaptam a gyomromba, azon kezdtek el táplálni, speciális Neocate tápszerrel, mivel lactóz, fruktóz, stb… allergiáim is voltak. Egyéves szültés napomra végre hazamehettem testvéreimhez, Balázshoz (18 éves), és Szabolcshoz (7 éves), akik eddig szinte nem is ismertek, mozgásom csak a hanyattfekvésből állt, de a macis zenélőt imádtam az ágyam felett.
A folyamatos szondatáplálás jó volt, híztam is szép lassacskán tőle, de azért mindig volt valami, ami miatt a kórházat nem felejthettem el.
2009 nyarán megint beköltöztünk, mert ekkorra a refluxom lett olyan nagyfokú, hogy meg kellett műteni, ez a műtét 5 órán át tartott, és sajnos gépen hoztak ki a műtőből az intenzív osztályra, de mivel én egy Harcos vagyok rögtön le tudtak venni róla. Miután a csecsemőosztályon gyógyulgattam, végre sikerült hasra fordulnom, megint tanultam valamit, viszont az evés szóba se jöhetett, nem kell, nem akarom! Ez az, amire senki nem tudott választ adni pontosan, vagyis voltak találgatások, és az endoszkópia alátámasztotta, hogy a nyelőcsövem, illetve a bélrendszerem teljeses anatómiai eltérésben van. Hetekkel később az is kiderült, hogy a reflux műtét nem sikerült, rengeteget hánytam még mindig,bólusban nem lehetett tápot benyomni,úgyhogy maradt a folyamatos táplálás,ami a pumpához kötött minket. Sétálni, ha lementünk,ill.bárhová ,olyankor én nem tudtam enni,a reflux miatt sokszor volt felsőléguti megbetegedésem,amitől még többször hánytam,olykor emésztett vért. Ilyenkor be a klinikára a pocakomat pihentetni, addig infúziót kaptam, mondanom se kell vénáim teljesen elfogytak és regenerálódni se tudtak, a centrálra se volt már nagy esély. Így telt el ez az év, súlyom 8500g, hosszúságom72cm volt.
2010-ben még mindig nem akartam enni, se inni hiába vizsgálgattak, úgyhogy újabb műtét a reflux miatt egy jejunális szonda a vékonybélbe, ez a műtét már nagyon megviselt mind lelkileg, mind testileg, nehezen gyógyultam. Ekkor már elindultam, de sétálni se akartam, hiányoztak a tesók, az otthonom, és még egy súlyos fertőzést is összeszedtem, a nyarat a klinikán töltöttem. Igaz a kórházban már a portások is névről ismertek, nem hogy a doktorok mégsem ez az otthonom, de eddigi életem háromnegyed részét itt töltöttem. Anyukám mindig mellettem van, így a testvéreimnek igen nehéz, de mi együtt „üzemelünk”, ahogy anya mondja.
Ja! És amit el ne felejtsek, anyuék interneten láttak olyan pici pumpát, amit hátizsákban lehet hordani és így nem kell húzni magam után az infúziós állványt, persze ezt itthon nem ismerik a tengerentúlról érkezett, azóta szabadon mehetek.
Idén 2011-ben már a belgyógyászaton kezelnek, ismét nekifogtak felgöngyölíteni a szálakat pontosan mi is az én betegségem, diagnózisom, sajnos a súlyom 10 kg,87 cm magas vagyok, nem járhatok közösségbe, hisz nincs kialakulva az immunrendszerem, így most már a fejlesztők is hozzánk járnak, mert nagyon le vagyok maradva, mind mozgásban, izomzatban és igaz hogy elkezdtem beszélni, de értelmileg is fejleszteni kell.
A legutolsó kórházi vizsgálatnál kiderült, hogy a veséim kisebbek most ennek is folyik a kivizsgálása, viszont végre eljutottam az állatkertbe, ami nagyon tetszett, főleg a kisgorilla bébi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése