2011. július 11., hétfő

Összefoglaló az elmúlt 1 hónapról és egy nagyszerű hír!

Kedves Olvasók!
 
Mint tudjátok, Csabika majdnem egy hónapja Spanyolországban van. Sajnos Anyukája, Szilvi nem tud írni a blogba onnan (nem megfelelő internet kapcsolat miatt), ezért én szeretnék egy kis tájékoztatást adni Nektek Róluk. Tudom, hogy sokan aggódtok értük, és örültök a híreknek.
 
Először az Apukája indult a hosszú útra. Ő autóval ment, vitte a rengeteg felszerelést. Csabika érkezéséig előkészítette a terepet: lakást intézett, felvette a kapcsolatot a kint élő Ismerőssel. Ő volt az, aki felajánlotta a segítségét és meghívta Harcoskát és Családját magához. 13-án repülővel érkezett Csabó és Szilvi. Csabika a repülést nagyon jól viselte, és a tengerparti levegő is csodát művelt a szervezetével. De ne szaladjunk ennyire előre! :)
 
Sajnos nem ment minden zökkenőmentesen. Az orvos, akit az Ismerős intézett, addigra már nem dolgozott a kórházban, így újat kellett keresni. A jószerencséjük egy nagyon kiváló gyereksebésszel hozta össze Őket. Első alkalommal magánrendelésen keresték fel, majd a továbbiakban a kórházban találkoztak vele, ahová többször is már csak a Család ment. Ez abból a szempontból nem volt szerencsés, hogy nem beszélik a nyelvet, így a kommunikáció nehézkesen ment. Az első sikerük az volt, hogy Csabónak kicserélték a tápláló tubusát egy sokkal korszerűbb gombra. Emellett az orvos azt a feladatot adta, hogy tanítsák meg a gyereket szájon át enni, mert addig Ő nem tudja megműteni. Természetesen ennek az okát az orvos elmagyarázta, de ezt itt leírni hosszú és bonyolult lenne. Az etetés megtanítása nem egyszerű feladat! Akinek van már kisgyermeke az tudja, hogy a szopizásról, cumisüvegezésről sem egyszerű átszoktatni a gyermeket a kiskanálra, pohárra. Ugyanakkor a pici babák az anyatejet, tápszert le tudják nyelni, míg Csabika még soha semmit nem rágott meg, nem nyelt le. Így mikor Anyukája étellel kínálja, értetlenül fogadja, és mondja is, hogy nem tudja, mit kell csinálnia vele. De ma, mikor újra találkoztak az orvossal, Ő nagyon elégedett volt a változással. Látja, hogy Szilvi betartja az utasításokat, ezért további tanácsokkal is ellátta, hogy miként szoktassa rá az evésre a gyermekét. A vizsgálatok kimutatták, hogy a nyelőcsöve begyógyult, így már a fájdalmas nyelés sem lehet akadály. Hallották itthon korábban is, hogy a tengerparti levegő jót tenne Harcoskának, de maguk sem gondolták, hogy ekkora változást hoz. Mára már nincs szüksége antibiotikumra, amelyről kiderült, hogy a növekedési hormont megállította, ezáltal a csontok növekedése is leállt. Az antibiotikum mellett sokféle gyógyszert kapott, melyeket az orvos elvett tőle. Most már csak egy gyógyszert szed, amely a reflux tüneteit enyhíti és egy védőréteget képez a nyelőcsőben, ez védi a felmaródástól.
 
Csabika még itthon, májusban
1,5 hónappal később: a változás szemmel látható
 
Bár a spanyol-nyelvismeret hiánya még mindig nehézségeket okoz, mostanra sok kedves emberrel összeismerkedtek. Többek között egy magyar családdal is, akik nagyon készségesek velük. A mai konzultációra az orvoshoz nagy meglepetésre autós szállítást intézett az új kapcsolat és tolmácsoltak is nekik. Segítenek papírokat intézni és abban, hogy könnyebben feltalálják magukat az idegen országban.
 
És a beígért fantasztikus hír, amit szándékosan a végére hagytam. :) Az orvos látva a fejlődést szeptember 21-re újabb konzultációra hívta Csabót, ahol megbeszélik a MŰTÉT időpontját, melyet még arra a hónapra tervez! Ezen a napon fogja ismertetni a Szülőkkel a műtéti eljárást is. A gomb kikerül a pocakból, a hátizsák pedig végre feledésbe merülhet. Természetesen hosszú út vezet még odáig. A következő 2 hónapban Csabikának meg kell ismerkednie az evéssel, amihez a kórház segítséget nyújt. Nem kell tökéletesen étkeznie, de el kell jutnia arra a szintre, hogy elfogadja a szájon át való táplálást. A műtét után még rehabilitációra van szükség, ezért még bizonytalan a hazajövetel időpontja. Van még egy probléma: a műtét 6000 EUR-ba kerül. Ez az összeg jelenleg még nem áll rendelkezésükre, de azon vannak, hogy megtegyenek mindent: ha már van remény, akkor lehetősége is legyen ennek a Kisfiúnak a gyógyulásra. Sok mindenen keresztül mentek ebben a hónapban, de előre néznek és bizakodnak! Segítsük Őket mi is, ahogyan tudjuk!